Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz ...

Én mindig felálltam mikor az élet belém rúgott,
Most érzem lábam nem emel, elhagyott.
Szerencsétlen balesetet mi bal lábam sújtja.
Kemény gipsz mi jó pár hétig helyén tartja.

Mástól függök miközben lett új barátom,
Velük megyek és az életben négy lábon állok.
Nálam fejben dőlnek el a visszatartó dolgok,
Legyőztem őket és így ...

Hajnali álmosság ül a tekintetén.
Álmosan szédeleg az álmok éji tengerén.
De kávéját kiissza és a tárt ablakban
a hajnalt köszöntő madarak dalát hallgatva

néz bele a felkelő napba.
Reggelizik. Ruháit magára kapva
nyugodtan, lassan elindul sok dolgára.
Úgy néz ki, hogy ma is sok lesz a feladata.