Szívleld meg a buja természet, andalító dallamát,
Szippantsd a bódító, hódító színes virág illatát.
Ég veled, te meleg lagymatag tavasz, ölelkezik már
A távozó kikelet, és a tűzforrón érkező nyár.

Fiúk, lányok ölelkeznek párban, a mezőn kószálnak,
Mosolyognak egymásra, milyen kacérak, csókolóznak.
Szemeik ragyognak, ...

Kérlek Szerelmem, ne hagyj itt vele!
Mindig felteszi azokat a fura kérdéseket:
Mikor lesz már vége? Mi értelme az egésznek?
Kérlek! Ne hagyj itt! Utálom a kérdéseket.

Te elmész, s mi kettesbe maradunk az üres cellámban.
Csak ő, meg én. Mint a legrosszabb rémálmomban.
Lelassul az idő, örök valóságnak tűnik mindegy egyes pillanat.
Ketten? ...

Ezer madártorok zenél
a tájon, amely ébredez.
Ember! Reggel ne henyélj!
Szép a zene, amelyre ébredezz!

Lassan dörzsölöm ki az álmot a szemeimből.
A madarak kórusa kitartóan énekel!
Bár az esőfelhők szürkén néznek ránk az égről,
mégsem tudok betelni az Alföld szépségével!

Szép a Hajdúság ...

Tavaszi hajnalon napsütésre,
Boldog szívvel ébredek.
Fának nagy zöld lombját,
Fújja szél levelét, virágát.
S madaraknak zengő énekét,
Régi idők fájdalmas emlékét.

Valami szürke, valami sötét,
Akár az emlék, jön felém.
Feltámad a szél, fújdogál;
Felettem a sok-sok madár,
Vész ...

Szeretném neked adni a kék eget,
Csillagfényes éjen a Göncölszekeret,
A napot, virágos réteket,
Szeretném megadni neked.

Szeretném neked adni a madarak röptét,
A tavasz erdő harsány zöldjét,
Mezőkön sárgálló pipitéreket,
Szeretném megadni neked.

Szeretném neked adni arcomat,
Szemem ...

Sötét lett a tornyok felett;
Csúnya felhőkből az eső pergett

Rondán futott át a beton pusztáján;
Az elítélkezett április napján

A nap már az elején sugallta;
Így a férfi az ablakot csutakolta

A felhő csak olyan szép volt;
Világosan, sötéten gázolt

A madár család egy alacsonyabb fészket talált;
Hogy ne várja ...