November most érkezett meg,
Szél ostort lóbálva,
Hervadt virág, száraz levél
Sodródik a nyomába.


Elhullatta szép díszeit
minden növény mára,
Letarolva erdő, mező,
Csupasz karja árva.


Szomorú szürke lett minden,
Bús felhők, ha járnak,
Hódara hull köpenyükből,
Még maguk is fáznak.


Vackaikra ...

Szellemek az éjszakában

Amikor ébredek, mint holdkóros felkelek,
sétálok éjszaka fekete ereiben,
már vár egy vonat: bús - vigadó szellemeknek,
míg érzés lángoló fáklyában világít fel.

Hűs bőrömön végig szállongó denevérek,
víg madarak dala kis távoli erdőben,
elszállnak az álmok ...

Napszítta tarló áll, búzatábla helyén,
Makacs gyom kapaszkodik csonka szárakon,
Vadmadarak bóklásznak csendben mezején,
Egy elmaradt búzaszem sem akad nyomukon.

Hörcsög settenkedik barázda szegélyén,
Egér oson ügyesen, száraz gyökerén,
Gyűlik a szem, titkon a föld mélyén,
Kell az élet melege, hideg ...

Eső előtt

A tópartnál ülve, hullámok jönnek felém,
kis kőrökben tükröződik bennük a fény.
Hazafelé füves utcaszél, ki van kötve két ló
két külön fához, sötétbarna és szürkésfehér.
Kis virágok, liliomok, és magányos pipacs,
a rónán egy büszke rózsa kirívóan vár.
A simogatást várja egy kis fehér kutya,
lehajlok ...

A kín, mi kettészel,
A szó, mi átölel,
A kéz, mi bizton tart,
A csók, mi továbbhajt.

A csend, mi eltemet,
Nem bírom tovább.
A szív, mi visszafog,
Értem mond imát.

A kép, mi vigasztal
Mindig velem marad,
Mint kék felhők tövében
A szárnyaló madarak.

Jó reggelt kelj fel!
Szívd magadba az életed
Friss zápor földnek,az ég adta neki
Nézd a madarakat,olyan szabad most mind

A paplan alól,te is ugorj már ki
Nézd a napot,mint rég olyan szelíd
Nézd a repülőt,ahogy az eget át szeli
Ne indulj most tovább,ülj egy picit

A bogár sem mocorog,alatta fűszál ...