Ülök és nézem-e üres lapot,
S máris egy hosszú ihletet kapok.
Nagymamámról írok, aki nem lehet velem,
És lám már is sírásra áll a szemem.

Szegénykém kórházba került,
Mert mindig feszült.
Fáj így látnom őt,
S nélküle az életem egy csőd.

Hiányzik nagyon,
De ez az én bajom.
Remélem nem én okoztam,
S emiatt nem alszom ...

Nagyhatalom (ma ő, holnap tán másik, -
csak példa ez, hogy hátha felszikrázik
egy-egy fejben a gondolat, mely még nem
gyújtott ki fényt a csacska fejecskékben),
így üvöltött át egy országba: - Mától
takarodj a trónodról, te Diktátor!

Igaza volt? A tényben mindenképpen!
A Diktátor tényleg az volt, nem kétlem,
de múltban ő pénzelte, ...

A kertünkre nézve az ősz gyönyörűségét látom.
Valóságos színpompa terül szét ezen a tájon.
Az ősznek zöldből srágára festő valósága
csakis az életnek örök szépségét ábrázolja.

Mert az ősz is nagy festő.
Minden zöldet sárgító Ő,
majd átfesti vörösre
avarnak ejtve a földre.

A Nap nappal ...

az ablakon csillanó fény
játszik a függöny árnyképén.
Az ősz már ott látszik a kertben,
annak minden szegletében.

A szobában beszélgetünk.
Az ősz hangulata van velünk.
Bensőséges érzések vannak
ezekben a pillanatokban.

Ezek az igazi értékek
kifejezői a szíveknek.
Mindezekben benne vannak
jelei ...

Az ősz gyenge reggeli fénye
kertünk dús növényein játszik.
Szobánkból jó kinézni a kertre.
A kinti hűvös itt nem érződik.

Reggel van, csend és nyugalom.
Az ősz szépsége van a tájon.
A meleg szobából csodálom,
milyen szép az ősz e szép világon.

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...