A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott aranykelyhet.

Mélyben vagyok, - mégis felettük ...

Amíg meséket hallgatok,
addig is gyerekké válok.
Bár már régen felnőtt vagyok,
mégis sokszor mesét hallgatok.

Az igazi mese valósága,
gondolat- és értelemgazdagsága,
gazdag történeti színvilága
jelen gondjainak a példája.

Hiszen a mesék az életet színesítik,
a felnőtteket újra gyerekekké ...

A jelennek e nemes tette
a jövőnek kamatozik.
A jelen munka eredménye
a jövőben mutatkozik.

Az, aki fát, bokrot ültet
a jövőben bizakodik.
A szívében lévő hite
majd gyümölcsökben érződik.

S ha majd egyszer Ő feljut az Égbe,
s onnan nézve a Földre ...

Szemeikben tiszta érzelem.
Ők még hisznek a mesékben,
a mesék tiszta értelmében,
a mesék őszinte szellemében.

Nagy a mesélők felelőssége,
a meseírók kötelessége,
a meséket őrzők tisztessége,
hogy ne vigyenek értéktelent

a gyerekek tiszta lelkébe,
mert annak torzulás lesz a vége.
Elveszik a mesének értelme
és a mesélésnek ...

Széles folyamként áradó zenének
elbűvölően csillogó szépsége
gyújt égő fáklyaként a lelkünkben,
hoz hatalmas értéket a szívünkbe!

A dallamok varázsa
az egész estét áthatja.
E csodálatos muzsika
az Égiek ajándéka!

Múzsák zenéje, hangok szép játéka
ennek a csodás estnek a valósága!
De mit is írok? Nincs toll, mi azt ...