Szeretet árad ezen az éjen szerteszét
csordultig töltve az arra vágyóknak szívét.
De jó lenne, ha ez egy egész életben
tartana és nemcsak ezen az éjen!

Az egész világ mennyire más lenne!
A jóság, szeretet hatna az emberre
és nem a gonosz, a rossz itt a Földön,
hanem a szeretet, amely szívből jön.

Az egész élet gyönyörű szép lenne.
A ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott aranykelyhet.

Mélyben vagyok, - mégis felettük ...

Amíg meséket hallgatok,
addig is gyerekké válok.
Bár már régen felnőtt vagyok,
mégis sokszor mesét hallgatok.

Az igazi mese valósága,
gondolat- és értelemgazdagsága,
gazdag történeti színvilága
jelen gondjainak a példája.

Hiszen a mesék az életet színesítik,
a felnőtteket újra gyerekekké ...

A jelennek e nemes tette
a jövőnek kamatozik.
A jelen munka eredménye
a jövőben mutatkozik.

Az, aki fát, bokrot ültet
a jövőben bizakodik.
A szívében lévő hite
majd gyümölcsökben érződik.

S ha majd egyszer Ő feljut az Égbe,
s onnan nézve a Földre ...

Szemeikben tiszta érzelem.
Ők még hisznek a mesékben,
a mesék tiszta értelmében,
a mesék őszinte szellemében.

Nagy a mesélők felelőssége,
a meseírók kötelessége,
a meséket őrzők tisztessége,
hogy ne vigyenek értéktelent

a gyerekek tiszta lelkébe,
mert annak torzulás lesz a vége.
Elveszik a mesének értelme
és a mesélésnek ...