Lassan terül szét az alkonynak köpenye
a fokozatosan szürkülő vidékre,
majd mindent befed a rongyolódó szövete
és eluralkodik az alkony békéje.

A témák sűrűn, gyorsan cserélődnek.
A kapuban csendesen beszélgetnek.
Az alkonyból lassan-lassan este lesz.
A társalgásnak most már véget vetnek

és lassacskán tovább mennek.
A csillagok ...

Tél van, kint fagyos hideg.
Szívemben forróság, egész testem megremeg.
Könnyes szemem, ablakomon jégvirág.
Kitekintek, visszatekint egy zord emlékvilág.


Apró emlék, egy érzés, mely fűti testem.
Egy régi nap, amikor szerelembe estem.
Egy régi nap, gyönyörű éjszaka.


Nem volt ez más mint a nyár évszaka.
Egy érzés, mely egy éve ...

Itt voltak, akiket mi örömmel vártunk.
Elmentek, s szegényebb lett lelkivilágunk.
Azok, akiket mi szeretünk, ha jönnek
mindég örömöt jelentenek a lelkünknek.

Ma itt voltak a rokonaink.
Szebben sütött még a Nap is.
Szépség áradt a lelkünkbe
és boldogság a szívünkbe.

Gyertek! Titeket mindég örömmel ...

Szeretet árad ezen az éjen szerteszét
csordultig töltve az arra vágyóknak szívét.
De jó lenne, ha ez egy egész életben
tartana és nemcsak ezen az éjen!

Az egész világ mennyire más lenne!
A jóság, szeretet hatna az emberre
és nem a gonosz, a rossz itt a Földön,
hanem a szeretet, amely szívből jön.

Az egész élet gyönyörű szép lenne.
A ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...