A savanyított káposzta
íze késztet csodálatra!
Szép színe bíztat evésre!
Illatozó jelenléte

az asztalunk ékessége!
De nem tart sokáig élete!
Gyorsan a villámra veszem
és élvezettel megeszem!

Létemben élek,
halálomban halok.
A kettő közt világgá kiálltom
hiú ábrándaim boldogságát!
Az új szerelmek régi véres csókokra
borogatás.
Testünkel éljük a jelent,
lelkünkel takargatjuk a múltat.
A test tévedése a lélek szenvedése.
Igaz csak egy van, mondják!
De hány?

Vakon botladozva
bolyongok lüktető falak között,
a kétségbeesés macskakövét koptatva.
Egy elszakadt lélek-fonal
izzadva remeg
nyirkos tenyeremben.
- haláltusát vív félelmemmel -

Hol vagyok?!
Saját, vagy a te börtönödben sorvadok?

Görcsösen kapaszkodom
a múlt üveggömbjében
unottan várakozó megszokásba, ...

Az élet elfolyik, amíg a jövőt tervezgeted,
mert a pillanat gyorsvonatként száguld el melletted.
El ne feletsd! Élni mindég csakis a jelenben kell
együtt a múltból fakadó jövő terveivel!

Vágányod a múltból a jelenbe görbül
ahogy ki-, sbedöcögsz a Nagyberekből.
A jelenben döntenek rólad a múltad nélkül?
Hogy lennénk mi meg lényed és léted nélkül?
Az embereket a természetbe viszed.
Hogy hosszú életű vagy? Ezt nem csak Te hiszed.
Életed nem érhet ...

Hagyjatok, oh, hagyjatok nem nézni
A frivól jelenvilág képébe!...
Hagyjatok rohannom olykor-olykor
Vadon erdők kellő közepébe!

E kivetkőzött, vásott világban
Csak ez áll még eredetiségben,
S csak ezt az egyet köszönöm a sorsnak,
Hogy én itt születtem, nevelődtem...

Pedig tán, ha jobban ...