Létemben élek,
halálomban halok.
A kettő közt világgá kiálltom
hiú ábrándaim boldogságát!
Az új szerelmek régi véres csókokra
borogatás.
Testünkel éljük a jelent,
lelkünkel takargatjuk a múltat.
A test tévedése a lélek szenvedése.
Igaz csak egy van, mondják!
De hány?

Az élet elfolyik, amíg a jövőt tervezgeted,
mert a pillanat gyorsvonatként száguld el melletted.
El ne feletsd! Élni mindég csakis a jelenben kell
együtt a múltból fakadó jövő terveivel!

Vágányod a múltból a jelenbe görbül
ahogy ki-, sbedöcögsz a Nagyberekből.
A jelenben döntenek rólad a múltad nélkül?
Hogy lennénk mi meg lényed és léted nélkül?
Az embereket a természetbe viszed.
Hogy hosszú életű vagy? Ezt nem csak Te hiszed.
Életed nem érhet ...

Hagyjatok, oh, hagyjatok nem nézni
A frivól jelenvilág képébe!...
Hagyjatok rohannom olykor-olykor
Vadon erdők kellő közepébe!

E kivetkőzött, vásott világban
Csak ez áll még eredetiségben,
S csak ezt az egyet köszönöm a sorsnak,
Hogy én itt születtem, nevelődtem...

Pedig tán, ha jobban ...

Láttalak... hallottam ajkaidról
Az oly édes magyar hangokat...
Te fönn a szédítő magasságban,
S én ott álltam lábaid alatt...
De ha pora volnék is lábadnak,
Felemelem szavaimat hozzád,...
Hisz az isten is épen azért nagy,
Mert koldusnak is kihallgatást ád!

Láttalak... de ki nem látott téged?!
Látott, hallott az egész haza;
S ...

I

Oh, nép! magyar hazának népe... nemzetem!
Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?
Az ifjuságnak vége, megöregedél...
Féllábbal a sírban... vagy még reménylsz?
Mig ifju voltál, oh! volt egy szép viharod,
Hol oly dicsőn halhattál volna meg!
Most megöregedél, és sem élni dicsőn,
Sem halni nem tud a roskadt öreg!

Oh, ne ...