Minden emberi szó: maga a világegyetem!
Ezért súlya van minden emberi szónak-
Mert azt jelenti:
Emberek, emberekhez, emberi szóval szólnak.
Ne sajnáld a szép szót, hisz annyi terem
Akár az égen a csillag-
S a komolyat se, mert a megfontolt szó
A kedvessel kézen fogva ballag.
Az emberi szó: maga az ...

Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
Multam jelenési lengenek körűlem...
Sétálok, sétálok, s szemlélem
A füst árnyékát a falon,
És a barátságról gondolkodom.

Ha elmész, veled megyek.
A boldogság tengerében veled lebegek.
Ha visszatérsz, én is veled tartok,
Magad elé tarthatsz, akár egy pajzsot.
Védőbástyád vagyok, ha támadások érnek,
Ha érted kell harcolnom, cseppet sem
Félek.

Erőd erőmet megsokszorozza,
Szemed szikrája szívem lángra gyújtja.
Ne hagyj el engem életem ...

Felednem kéne már, hogy itt voltál velem,
S nem gondolni arra, mit jelentesz nekem.
Hisz tudom, hogy enyém már soha nem lehetsz.
Tiéd a szívem, de minek, ha nem szeretsz?!
Pedig még azt mondtad, ha nem is hiszed el,
Kulcsoddal kezemben sosem veszítlek el,
Mert szívem láncának utolsó láncszemét
A kezedbe adtam, s a ...

Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng a lantos hév szerelmi
Éneket.

Zeng, ha gyúl a rózsahajnal
Keleten,
Ha nyugodni bérc megé a
Nap megyen.

S szép tavasszal, nyár hevén, hüs
Őszön át
Pengeti a szerelemnek
Hév dalát.

S édes díja zengzetének,
A leány
Ha kacsingat által a ...

Borúnak éjjelén, derűnek hajnalán
Feléd siet remegve bús
Pillantatom, mindig feléd, arany kalász
Hazája, boldog róna, hol
Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel
Dunánk ezüst hullámai.
Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,
Csak egy kemény atya átkait
Zúgják fülembe a nyargaló fuvalmak, oh
Ezer tövissel ...