A juhász némán a botjára támaszkodik.
A juhok csendben legelésznek.
A juhász magában a jó Istenhez fohászkodik,
hogy legyen vize a birkának, jerkének.
Az állatok csak a satnya száraz füvet tépik.
Nyoma sincs az égen a felhőknek,
mert a pásztor szava nem hallik az égig.
A birkák a legelőn szomjasan bégetnek.

METAFORA

Két fogalom lesz egy test, s lélek
ennél, s a költő lesz a papja:
szertartással e két fogalmat
a versében eggyé avatja.
Így lett egy Juhász Gyula versben
barna pókká a jámbor este.
Nem tudni: az est örült ennek,
vagy Juhászra szólt: - Ó, te beste!

SZIMBÓLUM

A szimbólum, vagyis a jelkép,
valamiről úgy alkot ...

Siri csend, mi uralja a temetőt.
Lassú lábnyomom, halk szó, döbbenet
a szívemben, belefúródva cseppenként
fájdalmam adagolom percekbe, lakóként.

Sir-halom nehéz fala közt bölcsője
Isten tenyere, párnája a keresztje.
Szorítom a fejfát, míg tenyeremben
könnyeim nem tündököl vérezve.

A csendben röppenő ...

Fák sűrűjében bújik meg Hévíz,
mely mesésen csodálatos gyógyvíz.
Abban rejlik gyógyító ereje,
hogy sok-sok ásványt tett Isten bele.

Meg abban is látszik üdvözítő hatása,
hogy benne van létünk csodás áldása.
Engem is keletek már betegen gyötrődve benne,
régen óhajtott egészségem kaptam vissza ...

Voltaképpen az életem

legeslegnagyobb szerelme:

maga az élet. Érvekkel

nem igazolható, meglehet,



de az a meggyőződésem,

a jóisten mérlegelte,

miért adott nekünk véges

számú szívdobbanást, vélhetem



azért, merthogy maga az élet

máig ...

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...