Istenek köveket dobálnak?
Annyi biztos, hogy hull a kő.
Betört fejek, szétzúzott élet,
földig lehúzó bús idő..

Emberek köveket dobálnak?
Oly biztos, mint hogy hull a kő.
Van ki gyilkos Sorsistent játszik,
s cinkos hada megrémítő!

Sok ballag - s mily ostobán, balgán! ...

Boldog vagyok, mert jó adag humorral

áldott meg a Jóisten, így túlzottan

nagy erőfeszítésembe sem telik,

meglássam - észrevegyem az emberi



lényt, bármely fura arc mögött, erre még

kedvvel töltöm az időm: nem veszteség...

Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. ...

Egy ember szólt, nem szeszes indulatból,
olyan, akit testvére meglopott:
- Ha rossz a rendszer, akkor fent is, lent is
szaporodnak benne a tolvajok!

Igaza volt. Pusztít az ilyen rendszer:
szívet, lelket öl egy álnok világ..
..s bár hihetsz mást: ellene mit sem érnek
térdre hullások és litániák.
Keresztény kurzus? Bámul vén és ...

Az emlék itt. Magasodnak házak,
fák és bokrok. Tulipános varázslat
lobbant pirosat, meg kíváncsi sárgát,
látod a Múltat, s az szívedbe lát át.
Hitted: jövőbe híd lesz minden utca,
de most könny fáradt szemgolyód befutja,
s bút visz a vér elsötétlő erekben, -
ily felejthető a Felejthetetlen?

Mint lehet ez? Ilyen múló a Szépség,
s az ...

Egy kis arany szelencét
ez a nyár kinyitott.
Véltem: valamit ad, de -
csak meglopott.

Ezek ilyen nyarak már, -
és őszök, és telek..
S a tavasz-virághintók?
Könnycseppesek.

A népnek mondott? Járja
nagy ökörlét körét.
Hit szépben, becsületben
csöndben elég.

E nép Petőfi Népe?
Hát az volt, valaha,
de most már rab, ...