Az élet tajtékzó viharában
Hánykolódó lélekvesztő,
Emberi roncsokból felszálló
Sikoly, mily dermesztő!

Semmivé lett üres vágyak,
Hiányt pótló tárgyak,
Reszkető kézzel tartott,
Hervadó olajfaágak.

Cirkusz porondján tolongó
Kíváncsi, néma tömeg.
Vérre szomjas, tébolyultan
Meredő, üveges szemek!

Füst ...

Egy éjjen a kertben imádkozott, gyötrődött
S Júdás egy csókkal árulá el Őt.
Úgy törtek rá, mint egy latorra...
„Ez az Ő órájuk, a sötétségnek hatalma!”

Kajafás főpap elé vezették,
A szolgák leköpték, megverték
A halálra, méltónak ítélték,
Pilátus palotájába kísérték.

Bűne, hogy mindenkit szeretett!
Egy ...

Elfelejtettem verset írni,
Viharban tombol a villám,
Elfelejtettem valakiért sírni,
Érzéseim nem látom tisztán.

Mindenem megvan, támogatnak,
agyat nem kaphattam volna jobbat,
Igaz-pótolhatatlan barátaim vannak,
Kik utat mutatnak nekem, a vaknak.

Három testvér, nők mindahányan,
Ha nem öccs-bátyj lennék, szerelmes
S életem nem ...

Az Isten sose úgy
büntessen,
Hogy akit szeretsz ne
szeressen.
Mert meghalni könnyebb,
Mint elválni attól,
Kit igazán szeretsz.
Mert a halál édes álom,
A válás szívből fájdalom.
Az élet milyen nehéz,
A sors ilyen mostoha.
Szeretni megtanít,
De feledni soha.
Idők múltával, ha ...

Mikor már minden elveszni látszik
Talán még ő maga is
Már soha többé nem játszik

Csak egyvalami jár a fejemben
Az hogy mi van ha mégis
Megtörténik az, mitől a legjobban féltem

Ha csak egy pillanatra lehunyom szemem
Látom, magam előtt lebeg
Sarokba kuporodva sír késsel kezében

Megpróbálok aludni bár nagyon félek
Öt ...

Vörhenyes, lidérces, kápráztató fény,
Valami sűrű ködben elinaló lény,
voltaképpeni, megidézett isteni én
vak moraja üt fel, néhai remény.
Viszkózus, sötétzöld, sárgás kéj
vonaglik. Lelkemben az éj
vaskos, súlyos vértezetként
vészjóslóan mered, megannyi év,
végérvényesen elvesztegetett ...