Mikor már minden elveszni látszik
Talán még ő maga is
Már soha többé nem játszik

Csak egyvalami jár a fejemben
Az hogy mi van ha mégis
Megtörténik az, mitől a legjobban féltem

Ha csak egy pillanatra lehunyom szemem
Látom, magam előtt lebeg
Sarokba kuporodva sír késsel kezében

Megpróbálok aludni bár nagyon félek
Öt ...

Vörhenyes, lidérces, kápráztató fény,
Valami sűrű ködben elinaló lény,
voltaképpeni, megidézett isteni én
vak moraja üt fel, néhai remény.
Viszkózus, sötétzöld, sárgás kéj
vonaglik. Lelkemben az éj
vaskos, súlyos vértezetként
vészjóslóan mered, megannyi év,
végérvényesen elvesztegetett ...

Feléd fordítom orcám Istenem
nézd helyetted ég a bőr a képemen
mert tán nem is érzed
mit önnön képedre formált műved
fennen dicsérve a te neved
önmaga s világod ellen elkövet...

Gondolj hát minden újra
hogyan vezessél minket boldogítóbb útra
hisz látod, nem sikerült
az előző ...

Létezik egy hely,
Hol nem járt senki,
Csak te meg én.
A fákon borostyán fut végig,
Magasak, majdnem elérnek az égig.
Éjjel, ha a lombok közt,
Kukucskál a hold,
A tengeren születik sok csillagfolt.
A partot víz öleli át,
S a hal hallgatja a madár dalát.
Suttog a csönd, a szél felel,
Két karod némán átölel...

Lakatlan ...

Az élet olyan csoda,
Hogy belefeledkezem
Csodálatába, oly annyira, hogy
Beletemetkezem.
Magamra húzom szemfedelem
És az életet onnét lesem:
Mennyi történés-
És száguld velem
A világ, s vele, együtt
A világtörténelem...
Előbb csak egy sejt voltunk:
Egy sejt-világnyi csoda,
Aztán szerveződtünk,
És két lábra ...

Állj meg ember, csak egy percre!
Zúgnak a harangok.
Tonnás gólyát emelgetnek
apró kis varangyok.

Állj meg ember, fülelj bátran!
Zúgnak a harangok.
Apró gnómok osztogatnak
Istennek parancsot.

Állj meg ember, csak egy szóra!
Zúgnak a harangok.
Sárga léből gyúrnak nekünk
Zöldülő ...