Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják,,magyarok\'
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor ...

Ebben az ihletett templomi csendben Istent magasztalva
harsant fel és szárnyalt a dal és a zene milliónyi hangja!
Uralva e megszentelt teret bűvöltek el minden lelket,
töltöttek fel érzelemmel és bölcs érzésekkel minden embert!

Szinte felemelt, fel egyenesen az Égbe
az igazi művészet magasztos szentsége!
Milyen ...

Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.

Nézek rád mint a tükör,
veled ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ablakomban,
az óra épp éjfélt ...

Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye
a szeszélyes időjárás ellenére.
Rám mosolyog minden egyes szeme.

Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.

Bacchus, Diogenész!
Nem ebből lesz számotokra ital!
Ínyem, gyomrom telik ...

Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

Ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott ...