Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.

Nézek rád mint a tükör,
veled ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ablakomban,
az óra épp éjfélt ...

Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye
a szeszélyes időjárás ellenére.
Rám mosolyog minden egyes szeme.

Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.

Bacchus, Diogenész!
Nem ebből lesz számotokra ital!
Ínyem, gyomrom telik ...

Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

Ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott ...

Te egy istennő vagy a
földi halandók között.
Szeretettel uralkodsz s
szeretettel büntetsz.
Kedves mosolyod kedves
nevetésed békét teremt
minden ember szívében
Te nem haragszol senkire
te az ég istennője.

Isten képe benne van minden egyes vízcseppben,
mosolyog ránk minden vízen táncoló fényben,
benne van a balatonparti légben,
az összes, tóparti nyári békés körülményben.

De Istenünk nemcsak akkor haragszik ránk,
ha ocsmány szidalmazására nyílik a szánk,
de akkor is ...