Kérdezni is merek még, - s válaszolni.
Nagy börtönöm darabka végtelen.
Az Anyag iránt sincs bennem csodálat,
de, kelletlenül, létét elismerem.
Nem úgy, miként a szemforgató népség
ismeri el teremtett Istenét
önérdekből, szokásból, gyávaságból,
és magába rejt szomorú mesét,
miközben tudja (vagy a mélyben sejti):
minden anyagból, tüzes ...

Erdőben jársz? Múltban, s életedben,
mit élsz, körülvesz a volt és jelen.
A fenyőkön komor zöld ott tűnődik,
s tölgyek törzsén érdes történelem.

Egymáshoz érnek szinte észrevétlen
kis és nagy világok, míg int a nap,
s árnyékok elhevernek, lopakodnak,
majd vörös szín jön, hív csillagokat.

Egy-egy madár száll: csőrén csöppnyi ...

Az égen fehér bárány, -
szél vitte áldozat:
a zöld feletti kékben
lehet, hogy önmagad?

Tavon tükörtánc indul,
s parttól partig világ
vidámít látszat felszínt, -
s ki az, ki mélybe lát?

Csendre hangcseppet hullat
madárszemű jelen, -
de párolgó varázslat
nevet könnyeiden.

A költő kicsit isten?
Megáld új ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák, amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik, amikor én ...

Utáld a romákat,
gyűlöld a zsidókat,
s közben imádd Istent, -
szereti a jókat!

"Ne lopj!" - szól az Írás..
Kövesd a még jobbat:
nézz el, elnézően,
mikor, ott fent, lopnak!

Hirdesd, csoda Éden
volt egykor e tájon:
angyalok őrizte
Nagy-Magyarországon!

Nem volt akkor koldus,
nem voltak szegények, -
s mint perdültek ...