Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit ...
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit ...
Olvasták: 882
Idő,
Az Ön versének a helye...
Tűnőn térdelnek kicsiny nyomok,
pillanatokba bomlanak a múlt virágai,
átkelnék az óriás hídon,
ha várnál rám a túlparton
Elégtek gyertyák ezrei,
faggyúba zsibbadnak szokásaink,
várok jóra, örömre
félrevert harang a szívem.
Üzennek fék, virágos rétek,
fekete pettyes pillangók,
zokog az eke a barázdák ...
pillanatokba bomlanak a múlt virágai,
átkelnék az óriás hídon,
ha várnál rám a túlparton
Elégtek gyertyák ezrei,
faggyúba zsibbadnak szokásaink,
várok jóra, örömre
félrevert harang a szívem.
Üzennek fék, virágos rétek,
fekete pettyes pillangók,
zokog az eke a barázdák ...
Olvasták: 602
A nyáresti lombok alatt
a sok ember együtt mulat.
Szól a zene, harsan a dal!
Mulat idős és fiatal!
A fúvósok bőszen fújják
a sok laendlert és a polát!
A közönség vígan táncol.
Az égen a Nap is viháncol!
a sok ember együtt mulat.
Szól a zene, harsan a dal!
Mulat idős és fiatal!
A fúvósok bőszen fújják
a sok laendlert és a polát!
A közönség vígan táncol.
Az égen a Nap is viháncol!
Olvasták: 601
Holmi képzelgések eme elsarjadt,
szánalommal fűtött hangulatú világban,
A végtelen mezőkről, kopár sziklákra terelt,
már látom \'Semmi sem hibátlan\'
Nincs mi tökéletes, a moralitás vesztében
már mindent kényszeresnek titulál a fajunk,
\'Oda az erkölcs, oda a szokás,
éljük az életünk, míg meg nem halunk!\'
Az
szánalommal fűtött hangulatú világban,
A végtelen mezőkről, kopár sziklákra terelt,
már látom \'Semmi sem hibátlan\'
Nincs mi tökéletes, a moralitás vesztében
már mindent kényszeresnek titulál a fajunk,
\'Oda az erkölcs, oda a szokás,
éljük az életünk, míg meg nem halunk!\'
Az
Olvasták: 679
Belezuhantam valamibe, ami egy mámorító érzés,
Nem számoltam Vele, de ez egy isteni végzés,
Babukám lett az én Párom,
Viszonzását is örömmel konstatálom.
De jaj! Közénk állt az Óceán,
S az Idő is mellé állt: Ó be kár!
Szerelmünk most haldoklik,
De nem hal meg soha,
Feltámad majd, ha már nem állhat ...
Nem számoltam Vele, de ez egy isteni végzés,
Babukám lett az én Párom,
Viszonzását is örömmel konstatálom.
De jaj! Közénk állt az Óceán,
S az Idő is mellé állt: Ó be kár!
Szerelmünk most haldoklik,
De nem hal meg soha,
Feltámad majd, ha már nem állhat ...
Olvasták: 595
Melegségre vágyol és ölelésre
tudom jól édes és megértelek,
ha rajtam múlna estéről estére
megtennék mindent, csak lennék veled.
Lélekben együtt vagyunk, elhiszem
de testemnek hiányzik a tested,
szeretem, ha kezem rajtad elpihen
és te ölembe hajtod a fejed.
Édes hangod néha már gyengéd
s talán olykor szeretsz is ...
tudom jól édes és megértelek,
ha rajtam múlna estéről estére
megtennék mindent, csak lennék veled.
Lélekben együtt vagyunk, elhiszem
de testemnek hiányzik a tested,
szeretem, ha kezem rajtad elpihen
és te ölembe hajtod a fejed.
Édes hangod néha már gyengéd
s talán olykor szeretsz is ...
Olvasták: 731
