Bátorságért kiáltottam magamban.
Elszántságot kölcsönöztem énemnek,
Lesz, ami lesz, ne futamodj! Tettem fel a tétet.
Éreztem, semmi sem lehet úgy,
Mint azt érezni, s látni vélem. Ám, és íme.

Megtörtént a csoda, - akartam, - 'megtört a jég\'.
Mit is írok, - nincs itt jég, - ez, az Érzelem!
A drága lélek kapuja nyílt meg felém, s ...

Nézz a szemembe,
és talán belelátsz a szívembe,
fogd meg a kezem
és szeress engem.

Gondolataim kuszák,
és talán buják.
Szemem rebben ,
ha hozzám érsz kezeddel.

Haragszom rád,
mert nem ölelsz át,
csak beszélsz mellettem,
de hogy ennyit azt nem hittem.

Néha hagyj szomorkodni,
vagy talán gondolkodni.
Tudom te ...

Itt hagytál ismét,
elhagytál az imént,
de szemedben különös csillanás ragyogott,
hogy a szerelmet épp elhagyod.

Fájt? Neked jobban.
És én nem mentem tovább a nyomodban,
inkább leültem az úttestpadkára
és sírva vártam a feloldozásra.

Nem hagytam magam,
mert minden fontosabb,
mint te voltál,
de az arcod már ...

Bátorságért kiáltottam magamban.
Elszántságot kölcsönöztem énemnek,
Lesz, ami lesz, ne futamodj! Tettem fel a tétet.
Éreztem, semmi sem lehet úgy,
Mint azt érezni, s látni vélem. Ám, és íme.

Megtörtént a csoda, - akartam, - \'megtört a jég.\'
Mit is írok, - nincs itt jég, - ez, az Érzelem.
A drága lélek kapuja nyílt meg felém, s ...

Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek ...

Bársonyos éjszakák,
kábult hajnalok,
rohanó nappalok.
Ketyegő óra,
pergő idő,
nyüzsgő tömeg,
rövid élet.
Pattogó tűz,
meleg szoba,
lenyugvó nap,
hideg éjszaka.