Súlyos könnycseppek peregnek arcomon,
emlékszem, hogy szorítottad kezem,
fáj a szívem ezen a borús alkonyon,
emlékszem mennyire boldog voltál velem!
De lepergett közös időnk már,
akár a homokóra homokja,
lelkem még mindig hazavár,
szerelmes szívem a neved zokogja!
Színek,képek a falon,
szürke lesz ...

Egy hely hol születtem, az én hazám
Itt ahol nincs semmi csak magány.
Volt idő mikor még hittünk benne,
De rá jöttünk ez a média szennye.

Szülőföldem mi lett véled?
Nem érhetsz így ér véget!

Hová tűntek az emberekből a főerények?
Hit, remény, becsület ezek mind elégtek.
Az utcára kilépve ...

Barátom Sándor, aki nagyon gazdag ember,
hajnalban vánszorog haza a kaszinóból.
Csinos hitvesét felébreszti s halkan eme
szavakkal búgja el bánatát: - Annyit mondok,

oda a vagyon. Párja így válaszol: - Sándor,
most meg kell változtatnunk az életmódunkat?
- Tény, mindenünket elveszítettük, ám sátor,
szülői ház szóba sem jöhet, de ...

Elfogyott csipetnyi
pogácsám is;
Utolsó csepp vizem,
anyám korsójából.
Vissza sem mehetek -
köddé vált az út:
hazaváró jelek
elszórt morzsájából.

Leállt az idő:
szárnyai fáradtak.
Varázsütésre
eltűnt az emlék.
Őseim számolom
örökölt tárgyakban -
Szobám polcain ...

Érdekes, az idő néha úgy röpül,
mint a madár, máskor meg csak vánszorog
mint a csiga. Én akkor vagyok boldog,
ha észre sem veszem: gyorsan forog

az idő kereke vagy lassan. Hatvan
esztendőm alatt megtaláltam végre
a kedvemre való életmódot és
bátor vagyok ...

Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,
emlékeit.
Nem változik semmi,
pedig látni szeretnék,
de tejfehér köd
takarja el az utam.
Érezni szeretnék,
de mit?
Van, van bárányfelhő:
elúszik,
van jégeső,
kiheverem.
Pillangó-szárnyú ...