Valamikor réges-régen,
fiákeren feszítettek a legények,
zeneszóval, mind vidámabban
kurjongattak, virtuskodtak,
nem kölnivel locsolkodtak,
mély kútból vizet mertek,
a szép lányokat egyenként
tetőtől talpig leöntötték,
versikét is mondogattak,
a végén finom bort iszogattak,
egészséget, kellemes húsvétot
kívántak ...

Mindenki volt fiatal és lesz idős, tán
nem árt méltósággal viselni, azt, amink
van. Itt jelzem: sohasem tapostam rá más
emberekre azért, hogy végre hatalmi

pozícióba kerülhessek, sohasem
gázoltam keresztül senkin, hogy előbbre
juthassak, ámde átléptem rajtuk-mást nem
tehettem - ha utamban ...

Barátom, Sándor, amikor vőlegény

volt, menyasszonyával bejelentkezett

a parókiára, hogy megbeszéljék

az esküvő időpontját. - ...

Ne szeress, ha sokat vársz, te még emlékeimben ott
állsz és vársz. Kötöttség nem volt, csak szabadság, hogy hiányoztál, akkor az badarság.
Nem vártam a napot és nem vártam az órát, mikor látlak, de most mégis várnám, ha csak még egyszer látnám,
ahogy rám nézel. Idővel egy érzés urrá lett rajtam, de ezt kibontakozni ...

(Már nincsenek titkaim...)


Miért is írok én verseket? - kérdezem
önmagamtól szüntelen. Elképzelem,
mi lenne, ha most félretenném a pennám...
De, feleszmélek, már ...

Nem kell ahhoz nagy belátás vagy bizonyítás,
hogy elfogadjuk, akkor tudhat meg az ember
a jövőjéről a legtöbbet, ha ő maga
teremti meg. Ennél érdekesebbnek tűnhet a helyzet

...