Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...

Madarak íve, amit röptük rajzol,
s hoz vissza olykor elmúlt pillanatból,
vagy víz gömböcske, mit volt öröm, bánat
fényesít, de már csupán önmagának..

Eltűnődöm: a sok-sok apró részlet
mint fedi el a szemnek az Egészet
kis életekből.. és létezik-e Élet,
s mond-e róla maradandó meséket
Idő, amely nem ...

Kék altatta a kéklő szemeket.
Jöttek ismerős ismeretlenek:

élénk arany pontok árnyék alól,
rigófüttyök ujjongtak valahol,

csőr kopogtatott málló kérgű fát, -
majd csendé lett erdőszéli világ,

de rét feletti felhőn ottmaradt
hóláng fehér, felzengő pillanat.

Gyönyörűt ígért délutáni csend:
messze vágyó fűtenger ...

Az írógépem előtt ülve
írok s felszállok az űrbe,
majd visszatérve a Földre
megyek hegyre és alföldre!

Egyszer maharadzsa vagyok Indiában,
máskor ültetvényes Sri-Lankában.
De megfordulok sok országban,
miközben itt ülök a szobámban.

Határokat úgy szelem át,
hogy határőr engem soha sem lát!
Nem sértem a vámtarifát,
gondolatban ...

Elegáns úrként láthatod valóban,
az újra levetített híradókban,
s körülötte díszmagyarban kíséret..
Hányan imádják a felszínességet!
Ám gondolkozz! Mint került hatalomra?
Mire volt, - és mire nem tette, gondja?
Úri világa? Arra figyelj, mit mond,
aki valóban író: Móricz Zsigmond
(s nem egy Wass Albert, - ügyel szép szavakra,
de az igazat ...

Egy szó.. Rajta könnycsepp végigszalad.
Bú még keres bánatból kiutat.

Egy szó.. könnycsepp.. Szűkül soványka fény,
s átbújik tördelt ujjak térközén.

Az őr ruhákra jelzést varr az est:
horog nélkül is régi rémkereszt.

Rád gondolok, jobbat remélt halott:
nem védett meg elhagyott csillagod,

s a Kereszt sem, - tán hitted: kell a ...