A nagy víztükrön ott pezsgett, bejárta
boldogság bájos-bolond tündértánca,

míg szegletén ámuló partközelnek
hínár-erdők árnyfoltja sötétebb lett.

Át-átnézett túlról kíváncsi Éden,
s kezében hegy volt, álmos szilvakéken.

Csobbant egy-egy hal, aztán újra csend lett.
Csodálkozó csend halk csengői csengtek.

Víz, ég, felhő, ...

Néztem, mint int a
hinta-palinta
versemnek át,

s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.

Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,

zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!

Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:

- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol ...

A Végtelen leült velem egy nyárban,
leült, és máris ott játszott velem
fény-, s árnykockákból kirakott sakktáblán.
A kék körülvett: gyermek életem.

A Végtelen szólt: - Sakk! Akkor még halkan.
Később láttam: vér vörös színe ég
múlt-sakktáblákon, s haldokló virágok
szirmain bágyadt, könnycseppes mesék.

A mattot várom már, s ...

A hőség szinte éget!
Tűzfogával fal fel mindent!
Felhő sincsen az égen.
Por van minden növényen.

Hajnalban kicsit esett,
de ez senkit fel nem üdített.
Az időjárás enyhébb nem lett.
Az eső semmit sem jelent ett.

Jó lenne a hőből eltenni télre!
Tartalékolni a hideg

Olvasták: 467

Élet,