Mi ne látnánk, hogy csak Anyag varázsol,
állít, bíztat, kételkedik, vagy cáfol?
Olykor meg rá- rádörmög erre-arra,
mint mesék kedves, medvés öregapja.

Bár lehetne felénk kitárt szabadság, -
de jövőből mit hozott végül? Rab Mát.
S mit teremtett? Oly tökéletlen népet,
amely jót rosszra könnyen átcseréltet.

Az Anyag költ, és sohasem a ...

Viharok után csábít a Balaton.
Meleg fények táncolnak a habokon.
Határozok. A csábításnak engedek.
Merészen a tó vízébe bemegyek!

De máris a partra igyekszem.
Megfagyni nekem nincs kedvem!
Balaton, te huncut, csalfa!
Várhatok még az úszással,

amikor a vized még melegebb lesz,
amikor az idő sokkal jobb ...

Borús az ég.
Jön az eső.
Hűvös a szél.
Erősödő.

Sok a hullám
lenn a tavon.
Hullámok hátán
vitorlás táncol.

A Balaton
fáradt szürke.
Asztalunkon
írok, ülve

a tavi tájban
elmerülve,
a tavi tájban
gyönyörködve.

Az idő javul.
Ezt ígérik.
Ez a vágyunk
eljut az ...

Mikor az \"Igen\" elhangzott,
zúgtak, zengtek a harangok,
tudatták, hogy mindörökre,
két élet van összekötve.

Innen futva telt az idő,
- mosolyban az életerő,-
együtt minden sikerülhet,
nem kívántak nagyszerűbbet.

Sok- sok év telt már azóta,
lettek apóka, s anyóka,
mindkettőjük ...

Kertek. Hangok. A dőlő ég alatt
virágláng néz felém, majd átszalad
túloldalra. Szökkenő levelek.
Jegenye sóhajt: menne, s nem lehet.

Szobrocska gyík mozdulatlan szeme
kis csend-tükör. Időt elrejtene,
de múlt fényekből felépül a híd,
s viráglángot volt kertből visszahív.

Utcák, virágok, a ...

A katona, az álmok katonája,
onnan jött, ahol vörös volt az ég
vértől, vágytól, tűzvésztől, szabadságtól,
pokol és menny gyújtott vörös zenét.

A katona ment, lengő árnyfalak közt.
Fent hold gurult: lángfehér félelem,
de bátorságát Álomisten adta:
kegyetlen Szép, szívközel-Végtelen.

A katona ment, majd leült egy kőre.
A ...