A tücsökhang felhőkbe költözött,
onnan szól most. Ezüstlő fű között
különös ékszer: szíve, láza van
- gyík teste szór szikrákat hangtalan.

A táj leül mellém és hirtelen
sóhaj borzolta kis szigeteken
mi kóborló szín egyszercsak kiköt
és szól az égi és földi tücsök,

és nyarakon és új s új őszön át
csalogat ...

Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...

Voltaképp semmit sem számít, hányféle
együttélési formát, mintát eszelnek
ki az emberek, a családok túlélnek
mindent, mert tagjai ebben a közegben

igen meghitten élhetnek, a legmélyebb
érzéstől körülövezve, mely diszkréten,
csendben mutathatja meg magát. Én régebb
óta már saját kis családomban élek.

Igyekeztem felfedezni ...

Egy igen közeli ismerősünk

odaát költözött, köztünk,

a családban megbecsültük

az idős hölgyet, nagyon szerettük



tiszta őszinteségéért, főleg

a jó szívéért, előre

köszönt nekünk, megelőzni

képtelenségnek tűnt. Éppen Bözsi



néni hiányáról ...

Mottó: \"Shakespeare nem is sejtette, amikor műveit írta, hogy valamikor majd Shakespeare lesz belőle.\" Colette



Amikor a verseimet írom
bizony abban reménykedem titkon,
nem is oly sokára majd - előre
pontos időt megmondanom dőre

dolog lenne -, Erdős Pál költő lesz
belőlem. Ha még sem, csak láP ...

Az emlék itt. Magasodnak házak,
fák és bokrok. Tulipános varázslat
lobbant pirosat, meg kíváncsi sárgát,
látod a Múltat, s az szívedbe lát át.
Hitted: jövőbe híd lesz minden utca,
de most könny fáradt szemgolyód befutja,
s bút visz a vér elsötétlő erekben, -
ily felejthető a Felejthetetlen?

Mint lehet ez? Ilyen múló a Szépség,
s az ...