Egykor adakozó kedvemben

voltam. - Nos, milyen ajándékot

is szeretnél az esküvőre,

Zsu? - kérdeztem a parádéhoz



méltóan a szép menyasszonyom,

ki meglepődött. - Szívem, ezen

még nem gondolkodtam, majd szólok,

ha valami klassz ötletem lesz -



felelte igen kihívóan

és kacéran Zsu, de még ...

Istenek köveket dobálnak?
Annyi biztos, hogy hull a kő.
Betört fejek, szétzúzott élet,
földig lehúzó bús idő..

Emberek köveket dobálnak?
Oly biztos, mint hogy hull a kő.
Van ki gyilkos Sorsistent játszik,
s cinkos hada megrémítő!

Sok ballag - s mily ostobán, balgán! -
hulló kövek alá. Nevet
hamis ...

Bőrömre cseppen, cseng a hang, -
fűszálnyi szélben vadgalamb.

Két konok kosfej valahol
összekoccan, majd csend honol.

Kék tükörvízben fák sötét
csúcsán gyöngyfelhős messzeség.

Kukorica kakaskodik,
rezgeti zöld farktollait.

Házak. Dombhátak. Holnapok.
Jó bor, jó idő felragyog.

A táj ...

Boldog vagyok, mert jó adag humorral

áldott meg a Jóisten, így túlzottan

nagy erőfeszítésembe sem telik,

meglássam - észrevegyem az emberi



lényt, bármely fura arc mögött, erre még

kedvvel töltöm az időm: nem veszteség...

Ember-bútorok. Bútor-emberek.
Árny-ujjhegyekről fénycsend elremeg.
Anyag-lélek és bús lélekanyag.
Egyesül sok siető pillanat, -

s mily gyorsan! de olykor, álomhibán
átcseng fehér szenvedély-porcelán,
majd huhogás hull süllyedt fák felett,
s megrázkódik rokkant ablakkeret.

Karosszékben, mikor senki sem ül:
bele a bánat fáradtan ...

Rokokó fű táncol a kékbe
fénymagot szór a messzeségre

pillát hunynak kígyószem-lepkék
egy szisszenés múltban lebeg még

virágszáron csöpp csigaházak
ajtót be- és időt kizártak

rézüstök dombok forrni készek
zsoldos ruhában seregélyek

gyöngytükrökben ha villan néha
piros kakas ...