A Mikulásra örömmel várva
lelkemben gyerek leszek újra.
Sokszor felnézek az égre.
Felnőttként hiszek a mesékben.

A Mikulásra buzgón várva az eget nézem.
A feleségem viszont időközben
csodálkozva adja ezt az én tudtomra:
A Mikulás csomagját a cipőmbe rakta

és azt üzeni nekem,
hogy én ...

A jelenben élve múltunkra emlékezünk.
Utódainkban megy tovább az életünk.
S hogy ez így legyen, ahhoz még mi is kellünk.
Ezért is nagyon fontos az, hogy mi is éljünk!

S ahhoz, hogy ehhez az emlékeinkből erőt merítsünk
fontos, hogy mi, régi osztálytársak időnként összejöjjünk
A jelen örömeiben, gondjaiban is ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Hangulatos utcácskáidon,
Győr elmerengve, csendben jérok.
Nem keresem, mert megtalálom
a szívemben őrzött hangulatot.

A múlt lvegője árad e városból,
ámbár a város már moder n, e varázslatból
mégis sok szépet, értéket ad magából.
Szívemből ezért e vers papírra ,,vándorol".

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...