Hajótörött,
az lettem én
a szerelem
kék tengerén.

Az otthonom
kopár sziget,
ott szenvedek
te nélküled.

Egy levelet
írok neked:
"Összetörted
a szívemet!"

Palackpostán
a vallomás,
nem nyithatja
fel senki más!

Viszi feléd,
az óceán,
...időtlenül,
míg rád ...

Élete gyertyája a csonkig leégett,
halványakat pislog, érzi már a véget.
Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,
roskad a vén asztal, szú perceg a fában.

Utcán egy autó zörögve elhalad,
rezgése megtölti a rideg falakat,
s a reflektorokból az erős fénynyaláb
a poros ablakon átverekszi magát.

Végigfut a falon, felvillant egy ...

Közepesen erős szél borzolja a habokat
buzgón noszogatva a különböző vitorlákat.
A túlsó parti nádas zöldje visz nyugalmat
ebbe a tóparti, mozgalmas világba.

A Velencei-tó felszínén mint tört üvegcserepek
a bősz szél által gerjesztett hullámok kergetőznek,
fehér tajtékukkal dühöngve a partnak ütköznek,majd ott megnyugodva, kisimulva a tájban ...

Megkérdezem, mennyire szeretlek?
A szívemet, lelkemet faggatom,
Bálint nap egy kiváló alkalom,
úgy kellesz, mint fények szép szemeknek...

Mint a szívnek kell a szívdobbanás...
Úgy csodálom ezt a nagy szerelmet,
ami az én lelkem mélyén gerjed,
nem imádhat téged így senki más!

Minden ajtót neked nyitva hagyok,
tiéd vagyok, kedvesem, ...

A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott ...