Jár számkiüzötten az árva fiú,
Dalt zengedez és dala oly szomorú,
Oly édes-epedve foly ajkairól,
Hogy szikla repedne hegy ormairól.
Zeng tetteket, a haza szebb idejét,
A régi csatákat, az ősi vezért,
S zeng rózsaszerelmet, a lányka haját,
A szép szemet, arcot, az ifju baját.
S míg a dal epedve foly ajkairúl,
Bús éjbe az arc, szeme ...

Sok bajnak utána az ősz dalia
Csend-lakta honába kerűl:
Vészes fiatalkori napjaira
Néz vissza reménytelenűl:
Eltűntenek ifjukor és szerelem,
A vér-teli harcok, a győzödelem.

Fáradtan, elaggva, ez álmaiban
A harc s koszorúk fia él,
S bár álmain a komor ész köde van,
Még lelke busongni kevély.
A sírba letenni ohajtja ...

Jó hold, ki békén szenveded
Kéretni sápadt képedet,
Kihez boldog, boldogtalan
Sohajtva járúl úntalan,
Hallgass meg egyszer engem is,
Nagy tisztelődet - igen is!
Csak, hogy még nem volt alkalom
Ezt így szemedbe mondanom;
Vagy jobban szólva, még soha
Rád nem szorúltam úgy mint ma.
Kérlek tehát, ha majd ...

A holdnak hűvös fényében a dombtetőn álltam,
S néztem milyen szép, mikor a világ aludni tér.
Hogy csillognak Pest fényei a távolban,
Milyen szép odafönn az ezernyi csillagfény.
Láttam, ahogy egyre több ablakban alszik ki a világ,
S gondoltam arra, ki nékem a legkedvesebb Virág.
Talán az egyik kis pont az ablaka a ...

Izzó vörösen fenn van az égen,
Lemenőben van Őkelme éppen,
Hogy átadja helyét a sötétségnek,
És benne egy kis pislogó reménynek,
Mely a szegény vándornak gyámola,
Mi Te vagy nékem minden éjszaka.
Szép arcod látom mikor lefekszem,
Sötétben pillantását két szemednek,
Melyek csillogásánál szebbet soha nem látott az ég,
Majd meghalok ...

RózsakertbeN sok virág,
holdfÉnyben mossa magát
szirmuk színes, Vörös, sárga
őket mindenki csodálja.

VaN egy rózsa oly szerény,
összes szirmA hófehér,
őt a naPfény nem színezte,
kert végén áll messze, messze.

Hajnalban harmat mOsDatja.
sziváRványos gyöngyök rajtA,
friss illatát ...