Esőcseppek szaladnak le az ablakomon.
Az éjszaka a tájon lassan szétterül.
Az álmosító, pihentető hangulaton
az ablakban állva, csendben ábrándozom egyedül.

A Hold a borús, sötét égen nem látszik,
egy kövér esőfelhő takarja.
A tájon csak néhány gyenge lámpa fénylik,
a vidéket az éj hajnalig ...

A holdsugárban... a holdsugárban
a lábnyomát megcsókolám.
S izzó fejem a földre nyomva
zokogtam az útnak porán
a holdsugárban.

A napsugárban, a napsugárban
könnyű lesz válni már nekem.
Meghajlok kesztyűsen előtte,
s megyek ...

Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett ...

Nézd a vöröslő eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, őrzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyörű a város, ezernyi lámpafény ...

Mint a homokba rajzolt
archimedesi körök,
a szerelem törvénye
testünkben oly örök.
Titkát már görög
edények rajza rejti,
szemét amint a férfi
a nőn ott felejti,
s ahogy a nő karja
antik kőbe vésve
tárul örökös ölelésre.

Szerelem.
Ó csillagéleted
hányszor gyúl újra létre
főnixporodból megint,
hányszor ...

Csak úgy hivnak: az öreg óra.
Rokkant vagyok már, vén legény,
Egyformán tétlen rosszra, jóra,
Ülök a szekrény tetején.
Jelzem meggörbült mutatóval
A jövő-menő perceket,
Sorsom nagy, álmos, untató dal:
Csak ketyegek, csak ketyegek.

Lefüggönyözve áll az ablak.
Pihen a nap már nyugaton,
Sugarai meg nem zavarnak...
Itt minden ...