Ember vagyok:
eltévelyedtem önmagamban.
Lélek vagyok:
magas kőfalakba ütközöm.
Égiháborús
szélviharos esthajnalban
félek, hogy végleg
elveszíthetem bűvköröm.

Hold-karmok marcangolnak,
sejtjeim szóródnak
szerte szét a koromsötét, durva
világba, karmazsinvörös vérzivataros ...

A paplan szélébe álmodtam ezt a sort,
Ami messze repít egy jobb kort.
Ez a nap vége, aludhatok végre éjjel,
De párnámból kimászik a hajnal,
És vele a nappal őrült nagy zajjal.

Én álmodtam egy világot de csakis magamnak,
Hol a holnapok jönnek s nem szaladnak.
De a hétköznapoktól a lelkemen egy harapás,
Ebben az életben az élet dala ...

Szunnyadó álmából ébredt fel lelkemben a szerelem,
Megérintette a szívemet egy soha nem múló érzelem.

Új élet kezdődött el bennem, mint a hajnalban született,
Meg-megújuló éltető napsugár, amely érted él ma már.

Szívemben s testemben áradt szét az elfojtott érzelem,
Mint reggeli köd az éj után,amely csak érted él ma ...

Valójában léteznek mindig
olyan percek, órák és napok,
mikor is azt érzi - hiszi
az emberek többsége - nagyon
is - akárhogy kapaszkodnak,
ennek ellenére elmerül
velük a hajójuk, s hogy jobbat,
sokkal jobbat érdemelnének.

Azonban semmi sem sikerül...
Jóllehet tisztán látják, többet
kellene elérniük, ámde
egész ...

Minden egyes nap ugyan azt az utcát járom.
Még a múltat egyszer majd le nem zárom.
Sötét ég alatt erős fény fakad,
Megvakít talán, majd a mélybe elragad.

Akkor érzem majd, hogy tényleg messze vagy.
Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy.
Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan,
Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy!

Melléd bújnék ...

Gondolsz- e rám, mikor a hajnal első fénye
megcsillantja játékát szobád ablakán
S, mikor munkád terhe
nyomja vállaid súlyát
Gondolsz -e rám , mikor dicső győzelmünk
emlékére megkondul a déli harangszó
S, mikor utad
elsuhanó fák hajladozása kíséri
Gondolsz -e rám mikor nyugovóra
hajtod fejed , s puha párnák érintenek
S, mikor ...