Szunnyadó álmából ébredt fel lelkemben a szerelem,
Megérintette a szívemet egy soha nem múló érzelem.

Új élet kezdődött el bennem, mint a hajnalban született,
Meg-megújuló éltető napsugár, amely érted él ma már.

Szívemben s testemben áradt szét az elfojtott érzelem,
Mint reggeli köd az éj után,amely csak érted él ma ...

Valójában léteznek mindig
olyan percek, órák és napok,
mikor is azt érzi - hiszi
az emberek többsége - nagyon
is - akárhogy kapaszkodnak,
ennek ellenére elmerül
velük a hajójuk, s hogy jobbat,
sokkal jobbat érdemelnének.

Azonban semmi sem sikerül...
Jóllehet tisztán látják, többet
kellene elérniük, ámde
egész ...

Minden egyes nap ugyan azt az utcát járom.
Még a múltat egyszer majd le nem zárom.
Sötét ég alatt erős fény fakad,
Megvakít talán, majd a mélybe elragad.

Akkor érzem majd, hogy tényleg messze vagy.
Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy.
Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan,
Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy!

Melléd bújnék ...

Gondolsz- e rám, mikor a hajnal első fénye
megcsillantja játékát szobád ablakán
S, mikor munkád terhe
nyomja vállaid súlyát
Gondolsz -e rám , mikor dicső győzelmünk
emlékére megkondul a déli harangszó
S, mikor utad
elsuhanó fák hajladozása kíséri
Gondolsz -e rám mikor nyugovóra
hajtod fejed , s puha párnák érintenek
S, mikor ...

Ahol a tó tükrén
reszket a Hold,
pilleszárnyakkal

hajam simogatja
lágy esti szél.
Ezüstharmattal

szívem megfürdeti
mélykék szerelem
kék varázslattal,

ahol a kék álmok
összeérnek
a kék vágyakkal.

Van egy világ a lelkemben,
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.

Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú

Olvasták: 791

Vallomás,