Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Ősz van, de, nézd csak, a hegyek mind zöldek
a közelünkben. Távol, a mesét
mondogató meg, - kék, mint volt a nyárban,
s gyönyörű szép.

Lepke udvarol bíborszín virágnak, -
vagy a virág a lepkének? Lehet.
Nagy ívben ugrik át egy fürge sáska
sorsuk felett.

A fű elsárgult, de mintha nem bánná.
A kalászoknak lég osztogatott
hitet ...

A holdvilág meglepetésszerűen
hull a sötét ajtóra, bekukucskál
a szűk repedéseken, én felülve
nézem kedvesem arcát. E uzus tán

gyermeki, mit nem bánok, ám imádom,
ahogy ez a szép orca a hasadó
csillagokra tárul, imádom, ahogy
rásimul a gyönyör fénye, altatón.

Ilyen meghitt pillanatokban ...

Ha meg akarod állni a helyed

a mai, versenyszellemtől áthatott

munkahelyi környezetben, tegyed

azt, amit most tanácsolok s bizton várhatod



a csodát… Meg kell tanulnod gyorsan

olvasni a jelekből és tapasztalhatod,

hogy pár csepp humor és sok - sok józan

ész mindennél többet ér! Ha nem vagy hajlandó

...

Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.

Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.

Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.

Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,

csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...

Gyermekkorban jobb lett a kedvem,
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.

Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.

Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét tőle nyertem,
s gurítottam ...