Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Európa álmai? Jobbat kérők
néha, máskor védnek rút tegnapot.
Botorkál e legyengült, rokkant földrész:
félig haldokló, félig már halott.

Agyából sok minden kihullt. Felejtett
bajszos bohócot, s milyen volt a nép
mikor mundért öltő hisztériája
vitte a fegyvert, - s vele szégyenét.

Egy gondolatig olykor majdnem eljut
az álma, mit ...

Nem tudom
gondoltok-e a halálra ?
Én gondolok a szerelemre
egy perzselő édes csókra
amiről olykor álmodom
s egy érintésre
ami egy forró, ujjongó sóhaj
amitől lázasan feltámadunk
bár a harangok Rómába
mennek én vad ,viharos vágyat
szeretnék ébreszteni benned
hogy örülj nekem
hogy ölelj át mint szél a fákat
mint ereimben a vér a ...

Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).

A Szellem? Ilyet megformál az ...

Kakukkfű illat emléke a tájon..
Hol vagy, Tavasz, álmot ébresztő Álom?

Hol vagy, fényvizek tükréből kinéző,
kéklő égbolt arc, csodát hívő, kétlő?

Hol vagy, Idő, Te, égő szemű Ének,
zöld zengése szél hozta Messzeségnek?

Hol vagy piros Szépség, vágyaddal? Hajnal
felnő majd benned, virágdiadallal?

Hol vagy, Te, Táj, mely ...

Szívembe beleégett nyomok, mit itt hagytak az esztendők,
Emlékek lángolnak a sírban, mik soha nem felejthetők
Lelkembe végleg beleékelődtek, mint sárba a lábnyom,
Mély érzés szálldogál bennem, és repül gyönge angyalszárnyon.

Nem történhet meg már, mi egykor maga volt a boldog mosoly?
Elhalt örömnek fája, földjéből nőtt ki a bú, s oly ...