Az égen fehér bárány, -
szél vitte áldozat:
a zöld feletti kékben
lehet, hogy önmagad?

Tavon tükörtánc indul,
s parttól partig világ
vidámít látszat felszínt, -
s ki az, ki mélybe lát?

Csendre hangcseppet hullat
madárszemű jelen, -
de párolgó varázslat
nevet könnyeiden.

A költő kicsit isten?
Megáld új ...

Álltak a fák: árnyékok egymás ellen.
Láncát vadul csörgette egy kutya.
Magányos ház félt, majd meghalt, fehéren,
s ugrott ugatás gyors ámulata.

A völgy messze volt, gőgös csúcs felettünk,
s tőlünk elhajló ösvény átadott
távozó kéket, hirtelen vöröset,
s holdat, melyen gyöngyarcú tó ragyog.

Ki hová jutott? Mára már ...

Múlt század, hatvanas, hetvenes évek..
Tetszik, nem tetszik: összetett a nép!
Volt szeretet, gyűlölet, gáncs, segítség,
tudatlanság, tudás, várt messzeség..

Volt naplopás is. Építés is, szorgos.
S bár csábított nyugati kirakat,
volt, aki megértette a világot:
Csillag mit adhat, s mit miért nem ad.

A Vasfüggönyt tán Kelet hozta létre? ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Európa álmai? Jobbat kérők
néha, máskor védnek rút tegnapot.
Botorkál e legyengült, rokkant földrész:
félig haldokló, félig már halott.

Agyából sok minden kihullt. Felejtett
bajszos bohócot, s milyen volt a nép
mikor mundért öltő hisztériája
vitte a fegyvert, - s vele szégyenét.

Egy gondolatig olykor majdnem eljut
az álma, mit ...

Nem tudom
gondoltok-e a halálra ?
Én gondolok a szerelemre
egy perzselő édes csókra
amiről olykor álmodom
s egy érintésre
ami egy forró, ujjongó sóhaj
amitől lázasan feltámadunk
bár a harangok Rómába
mennek én vad ,viharos vágyat
szeretnék ébreszteni benned
hogy örülj nekem
hogy ölelj át mint szél a fákat
mint ereimben a vér a ...