Ugyan már, mit akarok én?
Szerencsétlen vagyok, ez a tény
Miért ilyen nehéz? Miért ilyen fájdalmas?
Nem megy ki a fejemből, tudom, ez már szánalmas.

De akkor sem tudok ellene tenni, én ezt érzem,
Csak rá gondolok, semmi másra, nem értem
Mikor lesz már vége? Miért gyötör?
Szíven szúr, és teljesen összetör.

Még nem éreztem így, ...

Azon az éjjelen,
könnyes szemekkel,
nehéz szívvel
aludtam el.

Fájt még az emlék,
mely vulkánként
tört elő lelkemben -

Nem fáj ma már,
elmúlt a nyár,
eltűnt a varázs,
a távoli táj.

Akkor a réten
virágok nyíltak,
boldog emberek,
velünk daloltak.

El

Olvasták: 715

Csalódás,