Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is ...

E tájba kapaszkodom akácgyökérrel:
mézajkú virágai illatává bódulok
termő humuszába hullatom magam
lombot bontok csemetéiben
és a suhanó évtizedek alatt
diófává terebélyesedem...

Itt lobogtatom pislogó láng-hitem
jövőt látó gyermekszemekben

Akácgyökérrel kapaszkodom e tájba
míg ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...

Járt utat járatlanra cseréltél,
S az út végén egy ajtót felfedeztél.
Fény szűrődött át a kulcslyukon,
Kíváncsiságod nem hagyott nyugton.

Az ajtó mögött egy másik világ,
Mely most csak rád vár.
Miről azt hitted, hogy valóság,
Eléd tárult egy másik ország.

Meztelen lábaid alatt égő ...

Uram!
Adj bőséggel könnyet
a világ kínjához
Adj ajkunkra mosolyt
parány boldogsághoz
Adj kitartást, erőt
az erőtlenségben
Adj biztatást, hitet
a hitetlenségben

Táplálj bennünk reményt
ha semmit se várunk
Gyertyányi fényt is szórj
ha ...

Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos ...