Láttam már sok háborút, mi véres szenvedést követelt.
Szabaddá vált lelkek sorra lépték át a mennyország kapuját.
Rossz emlékek sorra igázták elménk gondolatát,
Még a halál véget nem vetett minden vérontó csatát.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök ...

(Marian Cozma emlékére)

Tehetség volt, ki látta ezt vallja.
Erős, kitartó; e szót már nem hallja,
Mert a kés nem csak szívét szúrta,
Hanem lelkünk legmélyét, mi így ezt súgja:

Bár elmentél tőlünk, itt hagytál bennünk,
De téged mindörökké megőrizünk!
S a búcsú könnyek, mit utánad küldünk,
Talán nem sokat ér, de ...

Lelkemben nagy a nyugtalanság,
Az életben nincsen Igazság.
Egyszerű szegény embert az ág is húzza,
Betegségben megaláztatva.

Fehér köpenyes emberek,
Kiknek dolga a gyógyítás lenne,
Szegényt és gazdagot egyformán kellene..
Sajnos nem így cselekszenek.

Miért vagyok szegény, szeretném tudni,
Válasz már nincs e ...

Szomorúságom, és bánatom elmondani nem tudom,
Ezért most szavakba fogva elmondom.
Imádkozom Hazámért, jövője a sötétség lenne,
Nem engedünk a sátánnak, hogy ezt meg is tegye.
Túl sok már a szenvedésből
Az Igazaknak,
Uram állj ki, védd meg Őket,
Adj hitet, erőt, bátorságot, kitartást részükre,
Ne ...

I.
Bennem,meddig?
Fától-fáig tüskeként él
-mint hosszú tél-
mint pogány imaszándék
szép arca rémuralma-
(mi maradt meg -belőle- mára?
hamu és hang)

II.
Maxiban-miniben,
áldott nyári szélben-mindég
legyűrte velem az éjszakát-
nekem mindig irgalmat ád...
nekem mindig irgalmat ád...
(éjszakában-forgatagában ...

Nehéz elhinni az élet kiszámíthatatlan pillanatait,
nehéz elfogadni a hétköznapok szürke árnyalatait,
nehéz elfogadni mindazt amit hoz a holnap,
nehéz elfogadni azt, amikor kiben legjobban hittél
cserbenhagy,
nehéz boldogság nélkül élni, de mindig van tovább,
nehéz vándornak lenni egy életen át ...