A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre,

s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára.

Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról,

s sűrűsödő gondokat.

Az ember most még egyre borotvaeszét élezgeti,

hogy jól fogjon következő esztendőkre,

s egyre idegesebben, gorombábban,

stresszesebben ...

A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.

A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:

voltam már élő és halott is ...

Derék hun nép! Ó, hidd el már most:
a milliárdos Háry János -
tényleg szegény! Ha megy a Házba,
rajta foltos jellemgatyája..
"Milliárdos"? Az csak előnév,
mi díszíti e Hunok Hősét, -
Ő szinte koldus, - nem is tagadja
hunok e Nagy Vezére, Atyja!
Oly erkölcsös! Lelkében harc dúl:
pironkodjon-e? Inkább barnul
tovább, pírtól nem ég a ...

Hiába nézel a tükörbe... nem mutatja meg hogy ki vagy...
talán csak annyit mutat, mint házon a vakolat...
de hogy miből van a ház, azt csak te tudod magad.
Hogy más is lássa... be kell hívnod a házba,
és bíznod kell benne... talán megéri... hátha.
Ha nem engeded beljebb, soha nem látja varázsod,
csak kívülről ismer...
ugyanúgy, mint magadat te a ...

Tanka csokorban írta a szerzőpáros

Gyenge napsugár.
Hó, tejfehér végtelen...
Fény, hó-felszínen.
Nem virágzik még írisz,
Jeges szél hópihét visz.
*
Fagyos az idő.
Hó, tejfehér végtelen...
Nagy hógolyózás.
Téli lég szemet mardos,
Jeges szél arcot csapdos.
*
Lábat sért a jég.
Hó, tejfehér végtelen...
Hideg ...

Mit gondolsz rólam?
Hogy a furcsán megülő csendben csak egy zaj vagyok?
Egy zaj...
ami semmit nem jelent, és lassan elülnek majd a morajok?
Mit gondolok rólad?
Azt, hogy nyílik a virág, hogy énekelnek a madarak,
hogy minden ragyog... és te én vagyok.
Nem gondolnád, pedig milyen egyszerű a magyarázat.
Amit te gondolsz, az te vagy... amiben benne laksz,
és ...