A vers olyan lény: álom köntösében
hozzád lép, mint segítő jó barát.
Ha te írtad, akkor sem csak te írtad,
mert veled együtt írta a világ.

Ha nem te írtad, akkor is barátod
éppúgy lehet, ha szembenéz veled,
s nem hízeleg semmiről, senkinek sem, -
szavában ott igazság, becsület.

A vers követte sorsom volt örömben,
s bánatok kék ...

A Sziklakéz készült: a mélybe lökjön,
halál-varázsba, mert felébredt élet
valónak nem kell, - nem bírja a jármot,
és megvet minden látszat-messzeséget.

A szeretet? Az ismert-ismeretlen.
Érzés. Fáj, ha van. Akkor is, ha nincsen?
Érdek-szeretet számító ajándék, -
s végül mit vált ki színlelő szívekben?

Hát itt éltem? Vagy hazám ...

Neked írom, a "Szépség Koldusának".
Volt országodban koldus lett a Szépség.
Olykor eltévedt álmod volt az Isten, -
de a lelkedben vágy feszült, merész ég.

Minek írom? Hazád nem volt. Neked sem.
Képzelt tájaid hitted el Hazádnak.
Reménykedik a jót akaró Költő, -
míg a sínekre nem löki a bánat..

Meghaltál. Hányszor? Még ma is ...

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros…

Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel, oly’ fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
*
Róka oson a
Neki oly’ magas hóban.
Orra izgatott!
Lakodalomba megyek,
Hogy jót és nagyot egyek.
*
A környéket még
Vékony köd is takarja.
Az éhség, ...

A szerzőpáros jól megírta, TANQ –ban…

Ilyenkor, tér-idő
Keveredik, láthatár: köd.
Sárgul már a határ.
Ködös hajnal, napfény sápadt,
Tőle a határ felszáradt.
*
Morcosak a felhők
Ahogy úsznak, égen felém.
Le fognak vizezni…
Szürke felhők gyülekeznek,
Lesz eső, ha összevesznek.
*
Felhők között, látom,
Elhaló ...

A házak fázósan bújnak az éjbe
és mindent befed az éjnek sötétje.
Az égen a csillagok nem látszanak,
mert a kövér felhők mindent betakarnak.

A házak ablakai az éjbe világítanak,
az őszi éj hideg sötétjébe fényeket hoznak.
Csend van a környéken, minden, mindenki
nyugalomban,
csak néhány utas van a közelgő villamosban.

A járdákon ...