TANQ csokorban

Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra ...

Születünk, ez élet sora, de ettől az élet nem mostoha…
Főleg, ha ott van velünk és vigyáz a szerető: édesanya.

Bármilyen jó, vagy katasztrofális az életed sora,
Hozzá mindig odafordulhatsz, hisz’ ő az édesanya.
Ha fiatal, ha megöregszik, téged, mindig vár haza,

Ő az, ki rád soha, semmiért nem haragszik ...

Hát, megígért versem sokáig nem jött
(Neked dedikált), nem siettem el.
Miért? Jól tudtam (amint Te is tudtad):
most nincs Idő, mely Versig felemel.
A versekért kopóid sem ugatnak.
Megértik, mert irodalmi kutyák:
ha a világban rövidül a kolbász, -
hosszabbak lesznek a litániák.

Ám az adósság mégiscsak adósság
(akkor is, ha írott szó mit ...

Az, hogy miért csökken olykor egy népnek
erkölcsi szintje, korántsem titok:
minden nemzetben jó a rosszal együtt,
sok mostani, s volt szív együtt dobog.

Egy kor hatalmas idő-mellkasában
többféle szív, s koponyájában agy
szintén többféle, s minden pillanatban
együtt van jelen és múlt pillanat.

Egy nép erkölcsét együtt teszi azzá
amivé ...

Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas ...

Tavasz kezdete – tankában…

Megérkeztek már
A vadludak. Híg tavak.
Idő, már langyos.
Szép a táj, napsugaras,
Erdő, rét egy sem havas.
*
Diófán, varjú
Szembe- károg világgal.
Még nincsen dió.
Ott a rügy faágakon,
Bomlik majd szívszárnyakon.
*
Gólya korán jött,
Párját várja, kelepel.
Fészekjavítás.
Fűszállal ...