A poéta estéje…

Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.

Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket ...

Haikukban filozofálva…

Eldobott jövőnk
Múltbeli szavaival
Vágyom a jövőt!
*
Legyél Te csak ott,
Ahol én kéne legyek.
Elérhetetlen.
*
A legtöbb ember
Nem lát tovább orránál.
Hiszi, ő a legjobb!
*
Sokan vannak, kik
Szépre érzéketlenek!
Ők az észosztók.

TAVASZ:

Orgonavirág
Nyílik, ...

Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok,
Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok.
Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok.

Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek…
Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet ...

A gondolatok jönnek-mennek,
a beszélgetés dísze az estének.
Az égen ragyognak a csillagok,
cserélődnek a gondolatok.

Rég nem látott ismerősök összejönnek.
Az emlékek csak jönnek, egyre jönnek.
Az események felélednek, sorolódnak,
emlékei a korábban múltaknak.

S amikor ...

Versben és haikuban…

Aranyban úszó
Fények, Balcsi hullámon…
Meditálás-csend.
*
Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned,
Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled…
A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat,
A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a ...

KERTI RÓZSA

Színében együtt álma tűznek, vérnek,
s lobbanása is, olykor, a reménynek, -
s csaló ének is, mely gyakran varázsol
érdek-legendát sebző valóságból.

PIROS TULIPÁN

Őrséget áll. A mesék katonája.
A Kertnél tágabb Szépség a hazája.
Vele a Szépség Kertje is merészebb:
közelebb érez őrző ...