Filozofikus felfogásban…

Zuhogó esőben, minden ronggyá ázik,
Nyiss, derűs színű ernyőt, lelked, nem ázik.
*
De jó lenne, újra kisgyereknek lenni,
Jó lenne, megint álomvilágban élni…
Nem-jól sikerült eddig ennyit megélni.
*
Szép az életem, boldogan csak bandukolok,
Születéstől a mai napig, csak haldoklok…
*
Egész életemben ...

A téli hideg szélről, eredeti Baso féle stílusú tankában írt a szerzőpáros…

Ágak, csak nyögnek,
Hideg szél hajlítgatja.
Utolsó levél...
Fázik faágon csüngve,
Égfénytől messze szökve.
*
Erdőben egy fa
Kis görbe! Szél zilálja...
Búsulva fázik...
Reszket a bokor szélben,
Kemény, jéghideg télben.
*
A vaduló szél
Rezgő ...

Az őszi gondolatokat versben és apevában írta meg a szerzőpáros…

Estefelé a kutyák valamit nagyon ugatnak,
Vakkantásuk csak nem szűnik, hallom folyvást, szüntelen,
Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak,
Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem.

Egy
faág
csak érzem,
az karcolja
szívem ...

Pótolhatatlan..

Az időtlen s kacagott messzeségek.
Játsztva izgatón vett könnyedségek..
A Pokolról törtetően vaddá lett"átkok",
együttzengt, nemeslőn szívbemarások.

Álmokból felépített, könnyű légvárak.
"Falakat" lebontó rezgő pilleszálak..
Gyönyörökben ellopott földi kincsek,
s titkon megnyílott égi kilincsek.

Lázt nem ...

A múlt remények, munkák, gondok, eredmények
gyümölcsökben, virágokban jelennek meg,
adnak boldogító örömöt életünknek,
szépséget. önbesülő büszkeséget lelkünknek.

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem,
amikor dolgoztam az ápolt kertünkben,
s végeztem a feladatom a természetben
azzal a legszorosabb ...

Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros…

Csendnek a hangja
Szelek szárnyán utazik.
Sűrű villámlás.
Szívem sötétje csillám,
Szereteted hűs villám.
*
Erdő, némaság
Temploma, sok fa csendje.
Szél nyerít ágon!
Istenek látnak így is,
Behunyt szemük szép Iris.
*
Színes levelek.
Még a fény is megcsúszik ...