A Föld hajó, lassan halad tovább.
Óceánja a végtelen Világ.
Fedélzetén a végtelen Idő.
A pusztulása lesz a Kikötő?

Így lesz, vagy nem? Próféta nem vagyok.
Meddig éltek, élnek a jóslatok?
A Föld-hajó égbolt-fedélzetén
hány Pokol táncolt, mint őrült remény.

Igaz, olykor a felgyorsult Idő
magjaiból Szépségidő kinő,
Forradalom ...

Mint kiszáradt, száraz föld,
mely epekedve az esőt várja,
úgy szomjúhozik lelkem az írásra.
Fejemben keringőt jár gondolatok hada,
örömtől, bánattól megrészegülve
készteti kezemet a toll felvételére.
Szívem igaz húrján megpendülve,
lelkem szárnyán repülve lesz kerek -
egész, fejemben minden egyes ...

Versben és HIAQ – ban…

Adj nekem, poétának… bujdosós, végső menedéket,
Én nem várom még a halált, nekem megfelel az élet…

Élet jó... papírra sorokat karcolhatok,
És itt csak eggyel, a pennával harcolhatok…
Harc közben, néha torzak a betű alakok.

Verset írni bíz’ jó.
Vegyes gondolatiságban.
Egysíkúság, nem jó!
*
A ...

Filozofikus felfogásban…

Zuhogó esőben, minden ronggyá ázik,
Nyiss, derűs színű ernyőt, lelked, nem ázik.
*
De jó lenne, újra kisgyereknek lenni,
Jó lenne, megint álomvilágban élni…
Nem-jól sikerült eddig ennyit megélni.
*
Szép az életem, boldogan csak bandukolok,
Születéstől a mai napig, csak haldoklok…
*
Egész életemben ...

A téli hideg szélről, eredeti Baso féle stílusú tankában írt a szerzőpáros…

Ágak, csak nyögnek,
Hideg szél hajlítgatja.
Utolsó levél...
Fázik faágon csüngve,
Égfénytől messze szökve.
*
Erdőben egy fa
Kis görbe! Szél zilálja...
Búsulva fázik...
Reszket a bokor szélben,
Kemény, jéghideg télben.
*
A vaduló szél
Rezgő ...

Az őszi gondolatokat versben és apevában írta meg a szerzőpáros…

Estefelé a kutyák valamit nagyon ugatnak,
Vakkantásuk csak nem szűnik, hallom folyvást, szüntelen,
Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak,
Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem.

Egy
faág
csak érzem,
az karcolja
szívem ...