Az éjszaka sötétje takarja a vidéket.
Befed köpönyegével minden rosszat, szépet,
gondokat, örömöket, ám támaszt új reményt
és másnapra újabb lehetőségeket,

hogy holnap talán minden másabb és szebb lehet.
Merjük remélni, hogy minden sokkal jobb lesz,
hogy minden sokkal szebbé fog válni.
Ehhez a ma tanulságait át kell gondolni,

jó és ...

Az őszinte szavak tompán koppannak.
Vajon termő lelki talajra hullanak?
Lesz-e dús lombú fa a költészetből?
Vagy hogy mi lesz majd ebből, majd csak eldől?

Lesz-e gyümölcsöt termő gondolat,
mely a szavakból lelkekre hat?
Van-e értelme a szép szavaknak?
Lesz-e haszna a bölcs gondolatoknak?

Nem szól hiába a ...

A meg nem született gondolatok elveszve
rejtőznek mélyen a szívem falában, lüktetve
Isten adta tehetség ágyán a talentumom
szavaim vajúdásán megszülöm, s a halálom.

Életet öntök már elfelejtett gondolatban,
vagy vérbe ölöm megfojtva a tudatomban.
Élet-halál, ez kell, szikrázzon hát verseim
falán, mint ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

A Nap gyengén világít.
Borongós a reggel.
A Balaton hullámzik,
de nem nagy erővel.

Az égen szürke felhők állnak.
A napfényt gyengén megszűrik.
A parton emberek sétálgatnak.
E szép táj elhat a lelkemig.

A parti csend lelkemben gondolatokat teremt,
melyek általam írt sorokban jelennek meg.
Leírom az ...

Nem az az igazán tehetséges, aki azzal hivalkodik,
hanem az, aki szerény, s tehetsége tiszta szív éből fakad.
Tehetsége biztos adottságból, érzelmekből adódik
és az életnek nem öncélúan szépet és jót magából ad.

Az ilyen talentumot segíteni kell,
hogy valódi, örök érték maradjon.
Ezt a szellemi értéket őrizni kell,
hogy a jövőnek is sok ...