Az őszi gondolatokat versben és apevában írta meg a szerzőpáros…

Estefelé a kutyák valamit nagyon ugatnak,
Vakkantásuk csak nem szűnik, hallom folyvást, szüntelen,
Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak,
Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem.

Egy
faág
csak érzem,
az karcolja
szívem ...

Lét-emlékek…

Megfejtettem, a létem maga a gordiuszi csomó,
Bele van még kötve, sok minden, ami nem oda való…

Szólt az ember, amikor nem is kellett,
Írt levelet is, amikor nem kellett…
Sok év alatt, így-úgy lett… emlegetett.

Emlékszem én azért szép pillanatokra,
Bár, tengerparton sincs mindig halvacsora…
Fogynak, bizony a napok... az ...

Pótolhatatlan..

Az időtlen s kacagott messzeségek.
Játsztva izgatón vett könnyedségek..
A Pokolról törtetően vaddá lett"átkok",
együttzengt, nemeslőn szívbemarások.

Álmokból felépített, könnyű légvárak.
"Falakat" lebontó rezgő pilleszálak..
Gyönyörökben ellopott földi kincsek,
s titkon megnyílott égi kilincsek.

Lázt nem ...

Hamvadó hamu..

Talán, megszületnem lehetett csak könnyű..
Amikor fényes Üstökök borították a sötétlő,
fekete Eget..

S felsírt ajkaimtól csitítva kért Anyám,
Ki keresztelt s adta szép, örökölt nevemet.

Melyből szólítá s a figyelmem,
hívó személynek szentelek..

A megszólaltak hangjain a betűkből,
dallamok ...

Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Szeretlek Kedves..
Gondolatom, súgja.
Hol gyöngéden hajlik
a nád, vízpartot súrolva.

Tovanézve kis ér,
véget nem érő folyvás..
Élettel tele zöldellő,
aranyló barna forrás.

Vagy kéklőn csillogón,
káprázat szememnek.
Bukkanó felhők mosolyán,
rajzolódó nevednek..

Játékos betűi mint ...