A poéta estéje…

Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.

Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket ...

Csak:

Napfényt várok, de jégeső hullik…
A remény még él… lassan elmúlik.
Ernyőm van, de szél kifordította…
Sors eddig csak rossz arcát mutatta…

Ha már:

Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz,
És már nem eszik kígyót a mongúz,
Ha már a szív igazából nem húz,
Ez akkor már csak hétköznapi „blúz”…

Vecsés, ...

Még az sem: (Oximoron)

Önmagamnak is az akadálya vagyok,
Még az sem sikerül, amit nem akarok.

Jászol előtt:

Csak állok, mint a barom a jászol előtt
És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt,
Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok,
És akkor bekebeleznek a démonok.

Próbálom:

Korlátozva vagyok nagyon végzetesen,
Próbálom is ...

Hiú ábrándokkal magam
álomba ringatom, hogy
lesz mikor már igen,
a kezed, szorosan foghatom...

Szótlanul nézlek.
Majd lehullik végleg
nehezék a kínpadon,
nyugtalan elmém elszáll,
s fénybe űzi gondolatom..

Köröttem, megáll a lélegzet.
Kábulatban vagyok..
Lágy felemelkedésben,
mint ...

Meditáció versben és európai stílusú haikuban…

A háborodott
Tegnap holnapja, ma van!
Múló pillanat!
*
Mindennap árnyat vet a múlt a mai napra,
Ez bizony lelkembe ivódott, meg az agyba…
Nem tudok ettől szabadulni... gondolatba.
*
Múlt történések…
Sírva fakadó mosoly!
Átélt ...

Haikukban filozofálva…

Eldobott jövőnk
Múltbeli szavaival
Vágyom a jövőt!
*
Legyél Te csak ott,
Ahol én kéne legyek.
Elérhetetlen.
*
A legtöbb ember
Nem lát tovább orránál.
Hiszi, ő a legjobb!
*
Sokan vannak, kik
Szépre érzéketlenek!
Ők az észosztók.

TAVASZ:

Orgonavirág
Nyílik, ...