Van egy világ a lelkemben,
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.

Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú ...

Veled vagyok még gondolatban-
Bár a messzeség úgy fáj, nagyon,
Azt képzelem, hogy mindig itt vagy,
Hogy átölel a két karom.

Azt képzelem, hogy sóhajom száll,
És megpihen a válladon,
Ehelyett csak könnyem hullik,
Bár szégyellem, de vállalom!


A tehetetlenség érzése,
Hogy nem tehetsz mást ...

Létem, vérét hullató
Havon át sikló gyermek sikongás,
Elhomályosult tavaszi virág.
Ostobaságokat művelő
Megférfiasodott akácvirág.
Mit sem ér a játék, s komoly gondolat,
Rianása vagyok a kékeszöld jégnek,
Igaz létért késő kiáltó őrölt barom.

Lomha fátylát bontja az éj,
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...

És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én, ugy-é? - hivatalt?
Szép, gyönyörű valóban a terv,
S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a
Szerelmes arcu huszasok
Halk csöpögése, csurogása...
Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak ...

Én is jóllaktam; (ha elhiszitek)
S most könnyedén pöfékelek;
A fapadon végignyujtózkodom,
A világról beszélgetek.

Most a földet úgy meghányom-vetem,
Még csillagot is rugatok vele,
A nagy nap mellett úgy elvágtatok,
Hogy összetörik lőcse, tengelye...

Úgy van; most én is gazdag úr vagyok
(Mig újra nem éhezem);
A lábaim csak ...