Képein Erdély élete
a múltból a mába vezet
bemutatva értékeket,
gazdagítva a lelkeket.

Szinte érezni Erdély illatát
látva a gyönyörű Hargitát,
a tájszépségek sokaságát,
bennük a népélet mindennapját.

Az őszinte szeretettel bemutatott székely lét
a táj által adott bölcs testi-lelki békét
fejezte ki, mint a nép ...

Téli hajnal csikorog,
már a gondolat is fagyott
tárgyként zörög a fejemben.
Eddig dolgoztam.
Nem nekem, ám másnak sürgős -
nekem csak megélhetés -,
másnak lesz érdem.
Ám a betűk már összemosódnak
szemüvegemen,
valamit aludnom is kell.
Úgy tűnik, öregszem...

A fény dohányfüstöt dob elém,
poros ablak napsugárról álmodik,
egy sértődött toll
önmagát kattogtatja,
a szőnyegen foltokban áll
tengernyi kiöntött gondolat,
- minden értem kiált -
a rúzs hisztérikába csap,
fésűm fogai közt ragadt álmokat
pók szövi,
-kaján vigyor képén-
függönyön ...

Vége már, de vérzik a szív,
Azóta is csak téged hív.
Mondtam neki, már nem lehet,
De többet így már nem szeret.

Vége már, de örökre fáj,
Már csak szivárog a gondolat ár.
Gyertyafénynél lüktet az ér,
Kezem lassan a válladhoz ér.

Te megfordulsz és szemembe nézel,
A pillantásból tudom, ...

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

Ha egyszer majd találkozunk,
nézni fogjuk egymást!
A gondolatok nem formálódnak szavakká,
ott lesznek a levegőben a ki nem mondott
érzések.
Szerelmünk gyönyöre, átka a fájó sóvárgás múltja,
bosszúnk ezernyi módja.
S mégis a vágyakozás tölti be a
lelkünk.
Én, az ég kékjébe ...