Lassan végigfut egy borzongó kép a tudatomon,
Maga mögött szanaszét szaggatva fáradt lelkem,
Mint zilált medve az ízetlen, foszló prédát.
Mégis messze hurcol a tudat meggyőz, véged!

Ahogy ezt minden érzékszerved felfogta már,
Bármilyen úton vissza szeretnél térni az életbe.
Ha kell a jobb lét felé nyalsz, lefelé rúgsz,
Akár egy vad ló ...

Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat.

Ha a gondolat a csillagok közt lépdel:
Ráragad a pora: csillag-gondolatjel...
Visszatér útjáról, fénye csillog-villog-
Fényes a gondolat, de a föld egy billog:
Itt minden csupa sár, hányadék és ócska

Olvasták: 649

Haza,