Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm ...

Te vagy minden gondolatom,
Te vagy, kiért a szívem dobog.
Te vagy nekem a szél, mely átjár minden apró rést,
S Te vagy nekem a fény, hogy lássak reményt, szerelmedért.

Te vagy nekem a legszebb álmom,
Te vagy az én a boldogságom.
Te vagy, kit ha látok eltörpül minden más,
S Te vagy, ki miatt nem győzhet a ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.

Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány

Olvasták: 868

Élet,